Aktivan forumozok mostanaban, nagyon kedvesek a lanyok a forumon, es sokszor segitenek, ha kerdesem van.
Szerintem az internet, korunk legnagyobb vivmanya, annyi mas mellett a kismamaknak es valoszinuleg kesobb a kezdo anyukaknak is nagyon nagy segitseg lehet. Egyreszt, eddig, ha barmi kerdesunk volt, csak az orvoshoz illetve a vedonohoz fordulhattunk. Ok meg ugye nem mindig adtak kielegito valaszt egy laikus szamara, talan mert nem is tartottak fontosnak (egyebkent szerintem hibas elgondolas alapjan), hogy a kismamak mindent tudjanak. Pedig szerintem sok aggodalomtol es stessztol meg lehetett volna Oket kimelni. Ma meg mar csak folmegyek az internetre, es barmi kerdesem van konnyed en par perc alatt megtalalhatom ra a valaszt. persze ezzel sem art vigyazni, mert sok teves informacio kering a vilaghalon, amit egy ido utan megtanul az ember kiszurni.
Az internet, es ezen belul is a forumok masik nagy elonye a tarsasag. Az ember itt olyan kismamakkal tarsaloghat, akik hasonlo korban jarnak a terhessegukkel, igy hasonlo problemakkal kuzdenek, amiket meg tudtok beszelni egymassal. Kesobb pedig (ezt meg csak gondolom...) a baba megszuletese utan akkor is jo felnott tarsasag lehetnek a kismamaknak, ha eppen nincs lehetosege a babajan kivul masokkal beszelgetni. Csak par percre felugrik a forumra, valtanak egy ket szot, es mar mehet is vissza a babahoz. Az sem mellekes, hogy ezek az ifju anyukaka, mivel szinten hasonlo cipoben jarnak, mindig meghallgatjak egymast, es jobban megertik amasik gondjait vagy oromeit!
Anyukam ezzel epp ellentetesen latja a dolgokat. Szerinte addig volt jo kismamanak lenni, amig semmilyen ijeszto informaciohoz nem fert hozza, ezert nem is felt semmilyen fejlodesi rendellenessegtol, vagy mondjuk koraszulestol, ezert nem is aggodta vegig a terhesseget. Nekem mondjuk szerencses termeszetem van ebbol a szempontbol, mert en igy se ugy se aggodom tul sokat szerintem. De anyukam allaspontjat is meg tudom erteni, es el tudom fogadni. neki biztos igy volt a legjobb, es vegulis en is egeszsegesen megszulettem.
Visszaterve a 4. honap esemenyeire, a legfontosabb tertmeszetesen a 16. heti ultrahang volt, ahol vegre a parom is lathatta sajat szemevel Ficankat, a mi kismanonkat!
Manoka kalimpalt a kezeivel-labaival rendesen, integetett apanak. A doktor azt is megengedte, hogy megfogja az ultrahangfejet, es maga iranyitsa.
Bar parom nem szerette volna tudni a baba nemet a megszuleteseig, en tul kivancsi tipus vagyok ehhez, ugyhogy ez a kivansaga sajnos nem teljesulhetett. Ezen a 16. heti ultrahangon a doktor is es parom is kislanynak nezte a kisbabonkat, aminek en nagyon orultem, mert nagyon szeretnek kislanyt. Ugy voltam vele, hogy a harom tervezett bababol legalabb 1, de inkabb 2 jo lenne, ha lany lenne. Am oszinten azt se bannam, ha mind a harom! Persze sokan mondjak, hogy amint megszuletik majd az elso fiam, ugyis rogton szerelmes leszek bele! Ez biztos igy is van...
Hat, ez a 16. heti ultrahang meg eleg bizonytalan, es az is koztudott, hogy a kislanyt biztosan megallapitani nem is nagyon lehet, biztos csak akkor lehetsz 100%-ban, ha megszuletik. Ennek ellenere most mar inkabb lanynevekben gondolkodunk mindketten, a fiu mar ugyis megvan...
Egyebkent a 4. honap vegig nagyon boldogan telt. Egeszsegeseket es finomakat ettem, sokat pihentem, beszelgettem a babammal. Csak most tudtam meg, hogy a 24. hetig nem is hall, de nem baj, mert erezni biztosan erzi, mikor ra gondolok!
Reggelente sima testapoloval szoktam a hasamat kenegetni, mert meg nem olyan oriasi, hogy ketszer kelljen babaolajozni
. Hat, amint kenegetem boszen a hasam aljat, latom am, hogy milyen fius pocak alakja van (ami eddig nem volt), vagyis csucsos. Mondtam is magamnak, hogy nehogy most mar kukit novesszen nekem ez a 90%-ban lanyzo!
